Hit, remény és szeretet pedagógiája: a család
A Veszprémi Érsekség családtábora Győrben


Öt napon át a család állt a középpontban mind lelki vonatkozásban mind a gyakorlati programokat illetően. Mégpedig egy szent család és sok-sok család közössége: a Veszprémi Főegyházmegye területéről érkezett családok„találkozhattak” Győrben, hogy Liseiuxi Szent Teréz és családja, a Martin család (szülei az első házaspár, akit együtt avattak szentté) segítségével mélyülhessünk el abban, mit is jelent számunkra ez a kedves – sokak által sajnos közhelyesnek tartott – szó: CSALÁD. Igen, így nagybetűvel, mert itt dől el az egész sorsunk, életünk; mit kapunk, mit viszünk magunkkal és mit adunk át társadalmunk legszűkebb, legalapvetőbb közösségében.

FOTÓALBUM A KÉPRE KATTINTVA!

HANGANYAGOK ITT!

Táboroztunk. Ezúttal a győri Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont adott otthont az idei egyházmegyei családtábornak július 25. és 30. között. Közel  50 család, közel 250 táborozó, lelki töltekezés, sok-sok közös program jellemezte az együtt töltött öt napot. Délelőttönként – mint ahogy ez már jól bevált szokás – felnőttek és gyerekek külön foglalkozáson vettek részt: Bakos Rafael kármelita szerzetes atyától kaptuk mi, felnőttek a lelki táplálékot, míg a gyermekeinknek különböző, korukra szabott, változatos elfoglaltságokat kínáltak az önkéntes segítők, gyermekfelvigyázók. A teljesség igénye nélkül említünk néhányat: volt drámajáték, sportolási lehetőség, értékközpontú felvilágosítást a középpontba helyező Ciklus-show a lányoknak és Titkos küldetés a fiúknak, ötletes buborékfújó szerkentyű készítése és persze rengeteg kézműves foglalkozás. Megnyugtató és jó érzés tudni, hogy amíg mi, szülők építhetjük a kapcsolatainkat, elsősorban Istennel, a házastársunkkal és egymással, addig a csemetéink is értő, gondoskodó kezekben vannak. Köszönet érte minden önkéntesnek!
Mindeközben mit kaptunk mi Rafael atyától? Valószínűleg mindannyian mást. Tanítást a család fogalmáról, fontosságáról, minden ember életét – jól-rosszul – meghatározó szerepéről, és mindezt a Martin család példáján keresztül. Rafael atya rendkívüli személyiségének köszönhetően hol emelkedett és magasztos, hol szomorúbb, máskor derűs és vidám hangulatban hallgathattuk értékes gondolatait Kis Szent Teréz és családjának mindennapjairól, nehézségeikről, Istennek szentelt életükről. Nehéz lenne néhány mondatban összefoglalni mindazt, ami ezekben a kegyelmi órákban elhangzott. E sorok írójának sokat jelentő mondat úgy hangzott, hogy „késznek kell lennünk a változásokra”. Családi életünk folyamatos változásban van; nem tekinthetünk úgy rá, mint valami változatlan, stagnáló állapotra. Nagyon sok kihívás vár ránk, meg kell tanulnunk elengedni az életbe gyermekeinket, akiket csak kölcsön kapunk; de el kell tudnunk engedni egymást a Mennyei Atyánkhoz is. Erre szolgált szívszorító, ugyanakkor bátorító példával Teréz édesanyja, aki négy gyermekét veszítette el földi életében, de hite szerint megnyerte őket az örök életre. Hozzájuk imádkozott, kérve közbenjárásukat egy-egy nehéz helyzetben. Mikor bizonyságot kapott egy imája után – súlyosan beteg gyermeke egyik napról a másikra meggyógyult –, akkor tudta elfogadni gyermekei elvesztését, megérteni, hogy a Mennyei Atyának célja volt ezzel is. Ez a legnehezebb feladat egy szülő számára. Nem mindig pozitív változás köszönt be az életünkbe, de nem vagyunk egyedül, soha nem vagyunk egyedül, mindig van, aki segít hordozni a terhünket, csak fel kell ismernünk és meg kell hívnunk Jézus Krisztust az életünkbe. Erre buzdíthat bennünket Kis Szent Teréz élete és példája.
Az egymásra épülő tanítások után kiscsoportokban folytattuk a beszélgetést, ahol már személyes élmények, tapasztalatok is előkerültek Rafael atya segítségképp adott kérdéseire reflektálva. Nagyon fontos és elengedhetetlen részei a lelki töltekezésnek ezek a kiscsoportos megosztások, és mindig rövidnek bizonyul az idő arra, hogy akárcsak a legfontosabb dolgokat kibeszélhessük. Az idő gyorsan elszalad, és már menni kell a gyermekekért, hogy együtt költsük el az ebédet, majd készülhessünk a délutáni szabadidős programokra. A kínálat ezúttal is bőséges volt: állatkert, élményfürdő, egyházi tárlat- és múzeumlátogatás, kézilabdameccs, a kihagyhatatlan botkenyérsütés, színes est, sőt még egy családolimpia is volt. Minden nap szentmisével és kedélyes hangulatú teaesttel zárult.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy az idei tábor nem csak egy tábor volt, hanem jubileumi, hisz épp húsz évvel ezelőtt került sor az első családtáborra Balinkán. A szervezők időt, energiát nem sajnálva szervezték meg a megemlékezést ezen alkalomból. Nagyon megható és felemelő élmény volt az utolsó este a fotók által részese lenni a visszaemlékezésnek. Látni, hogyan cseperedtek felnőtté a képeken látott csecsemők, hogy bizony sokan vannak, akik akár az összes eddigi táborban részt vettek. Az egyik legmeghatóbb pillanat volt, amikor összeállítva a jelképes tortát együtt zengett ajkunkon a háladal, Tied a dicsőség!
A tábor vendége volt Dr. Márfi Gyula érsek úr, valamint Darnai János atya is. Dr. Fodor János, az egyházmegye családreferens papja lelki vezetőként segítette a családokat, jelen volt mindenki számára.
Kicsit elfáradva, de lélekben megerősödve és feltöltődve vettünk búcsút egymástól és a helytől vasárnap ebéd után. Hálával telt szívvel köszönjük meg a szervezők áldozatos és kitartó munkáját, hogy ekkora élményben lehetett részünk és biztosították a zökkenőmentes együttlétünket. Szilárd hitük, Istenre hagyatkozásuk nélkül ez nem valósulhatott volna meg.


Soli Deo gloria!
György Adrienn

Ön itt van: Föoldal Programjaink Családtábor 2017