“Házas esték” előadás sorozat

“Házas esték” előadás sorozat

„Ami a jegyesoktatásból kimaradt” című programsorozat keretein belül kerültek megrendezésre a Házas esték Veszprémben a Reményforrás Egyesület szervezésében. A programsorozat fiatal házaspároknak kívánt segítséget nyújtani abban, hogy kapcsolatuk tartós és kiegyensúlyozott legyen. Párkapcsolati, családi élettel kapcsolatos kérdéseikre is választ kaphattak az előadássorozat keretein belül. A kapcsolati kommunikáció állt az előadások középpontjában, ezt vizsgálták különböző aspektusokban.
Az első előadást Bálin Bánk, pszichológus, családterapeuta, főiskolai docens tartotta Kapcsolatunk gyermekeinkkel – gyereknevelés címmel 2017. október 6-án.
Előadásában olyan problémákat érintett, melyek nagy kérdések a gyerekek nevelésével kapcsolatban. Felhívta a figyelmet arra, hogy minden egyes gyerek különbözik egymástól, különböző körülmények között nevelkedik. Továbbá hangsúlyozta, hogy csak nevelési normák vannak, de nincs egy olyan séma, amellyel sikeresen lehetne gyereket nevelni. Fontos szem előtt tartani, hogy mindig neveljük a gyereket, spontán megnyilvánulásaink épp úgy hatnak rájuk, mint azok a pillanatok, amikor célzatosan akarjuk őket nevelni. Kiemelte, hogy nem lehet soha tökéletesen felkészülni a gyerekvállalásra, nem szabad vele sokat várni.
A gyereknek 3 dologra van szüksége: szeretetre, gondozásra, illetve nevelésre. A szeretetet soha semmivel nem lehet pótolni. Nagy hiba, hogy az apák ugyanúgy akarják szeretni a gyermeküket, mint az anyák, hiszen anya-gyerek között teljesen más szeretetkapcsolat van, mint az apa-gyerek között. Fontos felismerni, hogy a szeretet megnyilvánulásának minden életkorban máshogy kell megnyilatkozni, alkalmazkodni kell hozzá. A szeretet a legfontosabb anyag, mely összetartja a kapcsolatokat.
A gyerekek gondozási szükségleteinek biztosítása alatt azt értjük, hogy a testi és mentális dolgokat megadjuk a gyermeknek. Ha ezzel valami gond van, az szociális problémának minősül, a rossz anyagi háttér állhat a gond mögött. Csak azt tudjuk, hogy éppen mire van szüksége a gyereknek, hiszen nem tudjuk, mi lesz még a jövőben, akkor mi lesz fontos, hogy alakul az élete.
A gyerek-szülő kapcsolat soha nem lehet szimmetrikus, mindig alá-fölé rendeltségben kell állniuk. Nagyon sok anya elköveti azt a hibát, hogy a gyereket az apa elé helyezik, ami nagy probléma. Ha a házastársak elhanyagolják a kapcsolatukat, a későbbiekben a gyerek is tévesen fogja értelmezni a családban betöltött szerepét. Nem szabad, hogy mindig hagyjuk nyerni a gyermekeket, valamint nem szabad azt sem engedni, hogy a kívánságai mindig teljesüljenek. Nagy problémát jelent az is, ha nincs kontroll a családban, mert akkor az apa elveszíti a tekintélyét, nem lehet pozitív példa, előfordulhat, hogy a gyerek veszi át az irányítást a szülőktől. Több gyerek nevelése nem egyszerű feladat, sok helyen előfordul a testvéri rivalizálás, ami nem probléma, hiszen a gyerek megtanul küzdeni. Az előadó mindenkit bíztatott arra, hogy merjenek gyereket vállalni, minél többet.

A második előadás 2017. október 27-én került megrendezésre. Az est előadója dr.Túry Ferenc, egyetemi tanár, családterapeuta, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének ált. igazgatóhelyettese volt. A tartós házasság alappilléreiről beszélt több, mint 25 házaspárnak.
Az előadó hangsúlyozta, hogy mennyire fontos számunkra, hogy meglegyen a lelki egészségünk, jól létben érezzük magunkat. Merjük megvalósítani a képzeleteinket, illetve tudjuk leküzdeni a felmerülő konfliktusokat. Ezek által tudunk elhelyezkedni a társadalom bizonyos rétegeiben. Fontos, hogy felismerjük, megéri házasságban élni, még akkor is, ha a házasság nem mindig jó, hiszen ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy hosszabb életet élünk.
Vannak különböző védő tényezők, melyek előre visznek bennünket a házasságban. Ilyen az én hatékonysága, pozitív szemlélet az élettel kapcsolatban, hogy a dolgok egy irányba mutatnak, van értelme az életünknek. Figyelnünk kell arra, hogy a gyerekek utánoznak bennünket, a viselkedésünk befolyásolja őket és átvehetik szokásainkat. Ez lehet pozitív példa is, ám előfordulhat, hogy negatív, pl. öngyilkosság.
Nagyon fontos, hogy a pozitív és a negatív érzelmek ugyanúgy megjelenjenek, azonban ezeknek aránya 5:1 kell lennie a jó dolgok irányában. Ez a jó kapcsolat alapja. Azonban van 4 káros viselkedés, melyre nagyon vigyáznunk kell, hiszen a kapcsolat végéhez is vezethet. Az első, és legfontosabb a kritika. Nagyon sokszor nem a cselekedetre vonatkozóan nyilvánítjuk ki a nemtetszésünket, hanem a személyre. Minősítjük vele a párunkat, ahelyett, hogy konkrétumra vonatkova fejeznénk ki a negatív érzelmeinket. Ha nem ezt tesszük, folyamatos feszültség lehet, mely örökre rejtett marad. Egy rossz veszekedés mindig a múltba megy vissza, akár a gyökerekig visszanyúlhatnak a sértések. A jó veszekedés az, amikor van egy bizonyos énközlés, melynek során ki tudjuk mondani, hogy mit érzek, és a jövőre irányítjuk a dolgokat. A második káros viselkedés, ha a párunkat lenézzük, lekicsinyítjük. Ugyanilyen rossz lehet az is, ha a másikat okoljuk a hibáinkért, védekezünk folyamatosan. Az utolsó ilyen viselkedési forma pedig az, ha kőfalat emelünk magunk köré és kizárjuk párunkat az életünkből, nem törődünk a másikkal.
A család életében nagyon nagy szerepe van a döntéshozataloknak. A család minden tagjának kell, hogy legyen egy kompetenciaterülete, amelyben kitűnik a többiek közül (pl. garázsban a férfi, konyhában a nő). A döntéseinkért pedig vállalni kell a felelősséget minden esetben. Jó, ha lesz a családban egy közös felelősség, mely közös döntésen alapul (pl. mit csináljunk vasárnap délután, nem tudjuk eldönteni, ezért mindenki ötletét beletesszük egy kalapba és amit kihúzunk, azt csináljuk). Az ilyen döntések megszületéséhez kell egy vezető, aki irányítja az egész folyamatot. A vezetők a szülők legyenek, akik végig határozottak és meg tudják szabni a határt a gyerekeiknek. Fel kell ismerniük, hogy a gyermekek csak azért provokálják ki a viselkedésükkel a konfliktusokat, hogy megnézzék, meddig mehetnek el, határaikat feszegessék.

A harmadik előadás 2017. november 10-én volt, melynek előadói, Ther Antal és felesége, Ágnes, a schönstadti családmozgalom tagjai voltak. Az est témája, Kapcsolatok a szülőkkel, barátokkal, közösségekkel.
Az előadók hangsúlyozták, hogy amikor a gyerekek felnőnek, a házaspár felnőttek szüleivé válik, majd ha az utódok családot alapítanak, a szülőkből anyós és após lesz. Új szerepekben kell megmutatni magukat, formálni kell a kapcsolatokat a gyerekekkel. A szülők felelőssége, hogy valóban szeretnének-e házasságot kötni a fiatalok. Napjainkban sokan megelégsznek azzal, hogy élettársi kapcsolatban élnek, vagy éppen akár 30 éves korukban otthon laknak a szülőkkel a gyerekek. Arra kell őket terelni, hogy önállósodjanak, kezdjék meg a saját életüket.
Meg kell tanítani őket, hogy a problémákat megoldják, fel kell készítsük őket a leválásra. Ez a folyamat már a bölcsődével megkezdődik, majd jön az óvoda, kollégium és a saját önálló élet a végső pont. Sok szülő élvezi, hogy egyenrangú lesz felnőtt korára a gyerek, de nem ez a cél. A leválást nem szabad megnehezíteniük. Ebben a folyamatban talán a falun élők vannak könnyebb helyzetben, hiszen ott értelemszerű, hogy a gyerekek más városba mennek tanulni, míg a városban sokszor helyben maradnak. A kollégistának meg kell tanulnia beosztani a pénzt, élelmet szerezni, gondoskodnia magáról.
A keresztény házastársak fontosnak tartják egymást, a gyerekeket, minden megélt percet, felértékelődnek a dolgok. Egy férfi akkor tud a család feje lenni, ha a szülei nem befolyásolják ezt, a saját családjának kell lennie az elsőnek. Új egység jön létre. Jézus is az egyik példabeszédjében ezt hangsúlyozza. Egy saját otthont kell kialakítani, ahol annyit enged be mindenki a külvilágból, amennyit akar. Saját értékrendjük szerint nevelik a gyerekeket. A házastársak kapcsolata döntő a gyerekeknek is, hiszen a szülők stabil kapcsolata megteremti bennük a biztonságérzetet. El kell fogadni a másikat a gyengeségeivel, hibáival és hagyni kell nevelni magunkat a másik által. Engedni kell a gyerekeknek, hogy kialakítsák a saját otthonukat, rendszerüket, stb. Sokszor a nagyobb távolság közelebb hoz. Nem szabad irányítani az életüket. A kritika soha nem segít, amit jól csinálnak, azt mindig meg kell dicsérni. Isten szemével kell nézni a másikat, nagynak kell látni. Ez sokszor nagyon nehéz, de törekedni kell rá.
A gyerekek párjait mindig nyitottan kell fogadni a családba, megfigyelőként kell hozzáállni mindenkihez. Nekik kell meghozni a döntést és azt a szülőknek el kell fogadni, bárhogy is döntenek. Nem szabad éles kritikával élni a választott ellen, ahogy minősíteni sem szabad. Mindent az önnevelésre kell bízni.
A házasságkötés után sokan nem tudják mit kezdjenek a régi barátokkal, ismerősökkel. Azokkal lehet együtt haladni, akiknek hasonló a haladási irány. Kell a feleségnek, hogy legyenek olyan barátnői, akikkel meg tudják beszélni a háztartási dolgokat, gyerekekkel kapcsolatos mindennapi problémákat. Ugyan így a férfiaknak is kell a kikapcsolódás a barátaikkal. Az is nagyon fontos, hogy a családoknak családokból álló közösségük legyen, házaspárok, akikkel megoszthatják a problémákat. Ha keresztény családi közösség van, szerencsés, ha a gyerekeket is viszik a házaspárok, hiszen a gyerekek látják, hogy vannak hasonló gondolkodású társaik. Hordozni kell egymást az örömben és a bánatban.
Az előadásokat követően Bálint Bánk irányításával beszélgethettek a résztvevők az előadókkal, akik válaszoltak az előadás közben felmerülő kérdésekre.

Leitner Rita

Az előadásokról készült hanganyagok itt meghallgathatóak:

1.) Bálint Bánk előadása

2.) Dr. Túry Ferenc előadása

3.) Ther házaspár előadása


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérem, adja meg a helyes számot! *